A városi közlekedés olyan, mint egy nagy társasjáték. Megvannak a maga szabályai, lépdelünk jobbra, balra, néha pedig körökre osztva haladunk a többiekkel. Ezt a játékot viszont akár mindenki meg is nyerheti, egyszerre. Ehhez viszont az kell, hogy néha egy nagyobb jóért, egy élhetőbb közlekedésért lemondjunk pár apróságról a javunkra.
Ott van például egy egyszerű balra kifordulás a Kodály Zoltán utcáról a Váci Mihály utcára. Jobbra igen nehéz kilátni a vastag törzsű fák takarása miatt, így gyakran igencsak ki kell dugni a kocsi orrát, hogy rendesen ellássunk jobbra. Ilyenkor persze a Vácin érkező autósnak van elsőbbsége; mégis, amikor a sofőr balra szeretne befordulni a Kodályra, elég lenne csak elemelnie a lábát a gázról és kettőt villantani, ezzel lemondva az elsőbbségéről, majd kiengednie a veszteglőt. „Én is haladhatok, és ő sincs így a befordulásában akadályozva.” De valamiért egyre kevesebben látják át a szituációt, hogy itt egy aprósággal tulajdonképpen mindenki nyerne.
Fotó: Google Utcakép
Másik „kedvencem” az Arany-patak kis hídja a Liget utcában. A Csónakázó-tó felőli oldalon már elsőbbséget kell adni a jobbról és balról érkezőknek, akik általában amúgy a híd felé akarnak befordulni. Igen ám, de a hídra felhajtásnál a Liget utcából érkezőknek van elsőbbsége vélhetően a beláthatóság miatt, viszont egy-egy forgalmasabb időszakban a túloldalon hamar elakad a lendület.
Itt gyakran ki is alakul egy farkába harapott kígyó, azaz a terelősziget körül körben állnak az autók, egymást akadályozva.
Pedig ezt pofon egyszerűen el lehetne kerülni: a Liget utcából érkezve, ha látja a sofőr, hogy már több autó is vesztegel a híd túloldalán, akkor lefékez, majd villant egyet, amivel jelzi egyértelműen, lemond az elsőbbségéről, és hagyja átjönni az autókat a túloldalról. Így pikk-pakk kiürülhetne a kereszteződés, lehet is haladni.
Fotó: Google Utcakép
A Maros utca és Öntő utca kereszteződéséről már korábban is írtam: mivel hiányzik az általam belső elkerülőnek hívott szakasznál egy rövidke rész, így a Vadász Étteremtől a Saághy István utcáig egy kis bűvészkedéssel lehet csak eljutni. Itt fordul elő az a szituáció, amikor a sofőr a Maros utcában érkezik észak felől, de ő nem az Öntő utcára kifordulva folytatná az útját, hanem tovább a Maros utcában, egyenesen. Azaz meg kell adnia az elsőbbséget a balról és jobbról érkezők számára is. Igen ám, de jobbról folyamatos a kocsisor, akik a Vadász Étterem felől érkeznek. Hosszú percek telnek el, mire van akkora rés, amin át lehet sliccanni.
Közben pedig csak telik a sor mögötte.
Pedig csak annyi lenne a „dolga” az Öntő utcából érkezők egyikének, hogy elemeli a gázról a lábát, és hagyja átmenni maga előtt keresztben a közlekedőtársát. Még megállnia sem kell csak lassítani, és máris kiszabadíthatna tíz-tizenkét autóst a forgalmi akadályból.
Fotó: Google Utcakép
A fentebb felsorolt szituációk mind olyan esetek, amikor az egyik fél a könnyebb tovább haladás érdekében lemond az elsőbbségéről. Elismerem, ennek megvannak a maga veszélyei, hiszen a jelzésnek egyértelműnek kell lennie, és a kedvezményezett fél hezitálásakor sem szabad megváltoztatni újra a döntésünket. És vannak is hezitálók, akik ilyenkor egyszerűen nem értik, mi történik.
Az ilyen apró figyelmességeket alkalmazva viszont hiszem, hogy gördülékenyebb, élhetőbb lehetne mindannyiunk autós közlekedése.
