A Magyar falu programhoz kapcsolódik a mostani akció, amelynek gazdája a Lechner Tudásközpont. Utóbbi szerint „a tervek építészeti minősége kiváló, műszakilag ellenőrzöttek és gazdaságosan megvalósíthatók. A tervek új épületek építéséhez és kockaházak átalakításához nyújtanak segítséget". Nyilvánvaló a szándék, azaz a magyar faluképet ma is sok helyen meghatározó „kádárkockák", a sátortetős egyenházak lecserélése, átépítése.
A kormány jól felfogott érdekéből szinte önti a pénzt a vidékre, a következő években 5 ezer milliárd forintot szánva fejlesztésekre. Nyilvánvaló, hogy ebbe a sorba illik az ingyenes tervrajz akció is, amely inkább gesztus, mintsem hathatós segítség. Számos kérdés merül fel, ha alaposabban utána nézünk a gyakorlati alkalmazásának.
A családi házak ugyanis más kategóriába tartoznak, mint a társasházak. Utóbbiak esetében zömmel - Magyarországon szinte mindig - csak akkor látják a terveket, lakásokat a vásárlók, miután azokon már nem lehet változtatni, vagy már felépült a ház. Így mindössze az egyes lakástípusok közül tudnak választani. Ami nem biztos, hogy minden vonatkozásban megfelel a leendő lakó igényeinek.
A családi ház előnye többek között, hogy az építtető már időben konzultál a tervezővel, így egy olyan lakókörnyezet épülhet meg, ami a család elvárásaihoz és az utcaképhez is jól illeszkedik. Ez utóbbi azonban már nem mindig teljesül, ha az építész nem elég következetes.
„A közelmúltban sok divathullám érvényesül a kertvárosokban, – de még falvakban is – így sokszor nem keletkeznek harmonikus házsorok, még ha az egyes épületek egyenként jól is néznek ki", mondta el szakértőnk, Portschy Tamás okleveles építészmérnök, okl. városépítész-városgazdasági szakmérnök.
Szerinte a képen tovább ront, hogy az építési telkeket minimális méretekkel alakítják ki, ezért egymáshoz nagyon közel létesülnek össze nem illő épülettömegek, homlokzati kialakítású, színezésű, eltérő tető formájú lakóházak.
„Sokkal jobban alakulna a látvány, ha mind az építtető, mind a tervező elfogadna bizonyos kompromisszumot az ilyen sűrűn épített házak esetében. De megoldást jelenthet, ha szélesebbek a telkek, változó mélységűek az előkertek. Ha visszaemlékezünk a II. világháború előtti szép magyar falvakra, szinte teljesen egyforma, nyeregtetős, utcai oromfalas, gyakorlatilag típus-lakóházakból álltak, fésűs beépítéssel.
Egységes házsor a 20. sz. első felébőlAz épületek keskenyek és hosszúak voltak, elől a lakó-, mögötte a gazdasági, hátul az állattartási rész. Sajnos nem sok ilyen épületcsoport maradt fenn, az egyik ilyen Magyarpolányban", hallottuk.
Az 50-es, 60-as években a „szocialista faluképre" hasonló volt jellemző, csak az épülettömegek lettek másfélék. Ekkor nőttek ki gomba módra a földből, többnyire családi kalákák révén, a négyzet alaprajzzal tervezett sátortetős házak. Ez is típusként terjedt el szinte az egész országban, így az új telekosztások esetében „katonás" rendben álltak a házak.
A vezető építész elmondta, hogy a 70-es, 80-as években több kísérlet is volt a kockák felváltására, újfajta falusi és kertvárosi ajánlott épületekkel. Készültek ilyen tervcsomagok az egész országra és az egyes megyékre, tájegységekre. Ezeket csak a helyszíni adottságok figyelembevételével korrigálva, kiegészítve viszonylag egyszerűen lehetett engedélyeztetni.
„Elég népszerűek voltak ezek az épülettípusok, sok épült belőlük országszerte. A probléma azonban azzal keletkezett, hogy egymás mellé, vagy egy egységesen kialakult utcaképbe kerültek eltérő típusú házak, semmibe véve a harmonikus illeszkedést".
Egységes kockaházsorba a 80-as években épített típusházA rendszerváltást követően létrejött „ingatlanbiznisz" embereinek, a beruházóknak az az érdeke, hogy minél kisebb ráfordítással a lehető legnagyobb hasznot hozzák. Ebből következően a telekméretek minimálisak, amelyek csak akkor növekedhetnek, ha az önkormányzat a helyi építési szabályzatban ezt előírja.
„Az építtető álmai házát akarja megépíteni, sokszor az aktuális divatra, külföldön szerzett benyomásaira hagyatkozva. A tervező sok esetben inkább az építtető igényeit szolgálja ki, mint az általános építészeti elvárásokat. Azzal, hogy az építési engedélyeztetés a korábbi formájában gyakorlatilag megszűnt, a szakmai kontroll sem tud kellőképpen érvényesülni", húzta alá az építész.
Aki szerint a mostani törekvés, miszerint a szocialista érában létrejött családi házakat mintatervek alapján lehessen korszerűsíteni, sem ígér megfelelő megoldást.
„Először is az egyes tulajdonosoknak, építtetőknek más és más az elvárása a lakással szemben. A meglévő, korszerűtlen alaprajzokat ezért sokszor jelentősen át kell alakítani, ami egyedi megoldást kíván. Másodszor: az épületek – még ha típus szerint épültek is – kisebb-nagyobb mértékben más méretűek, elrendezésűek, tájolásúak. Kivitelezésük során különböző technológiákat, anyagokat alkalmaztak, az áttervezés során ezt esetileg figyelembe kell venni.
Harmadszor: az építéskor alkalmazott épületszerkezetek zömmel nem felelnek meg a mai előírásoknak, lásd nyílászárók, hőszigetelés hiánya, salakfeltöltés, azbeszt tartalmú anyagok jelenléte. Egyes esetekben tönkre is mentek - vízszigetelés, tetőszerkezet – ezért mérlegelni kell. Mármint azt, hogy mi éri meg jobban: az épület részleges, vagy teljes lebontása, vagy a követelményeknek minden szempontból megfelelő új, korszerű épület építése".
Egységes kockaházsor a 60-as évekbőlAz eddigi, lanyha érdeklődés arra utal, hogy mérlegelnek is az érintettek. Nehogy úgy járjanak, hogy az olcsó, az ingyenes legyen számukra a legdrágább. Ráadásul az új épületek építését segítő mintaterv azért sem igazán életképes, mert tervező bevonása - a szakmai felelősség miatt - mindenképpen szükséges.
„A tervező munkáján nem segít érdemben egy rendelkezésre bocsátott típusterv. Az egyéni igényekhez és helyszíni adottságokhoz igazítani a mintaterveket legalább akkora feladatot ró az építészre, mint az egyedi tervezés. Arról nem is beszélve, hogy a szakági terveket, így a tartószerkezeti, épületgépészeti, épületvillamosságit - mindenképpen egyedileg kell tervezni", fejtette ki Portschy Tamás.
