A Kiemelkedő Kulturális Munkáért-díj II. fokozatát vehette át a magyar kultúra napján Mayer Rudolf, az AGORA-Savaria Filmszínház vezetője. Sokan ismerik és becsülik munkájáért, tudva róla, hogy él-hal a moziért, a mozizásért. Egyre merészebb terveket szőtt a Savaria Mozi látogatottságának növelés érdekében, aztán beütött a vírus, vele a bénultság.
Ami lassan másfél éve tart. De Mayer urat nem puha fából faragták, hogy feladja. „A mozi korábbi vezetője, Németh Sándor, nekünk Sanyi bácsi, gyakran meglátogat. Épp a minap kérdeztem rá, volt-e valaha ilyen hosszú idejű mozi bezárás, mint most? Hát nem volt, mondta. Így aztán felmérni sem tudjuk egyelőre, milyen hosszú távú következményei lesznek a zárvatartásnak", kezdi a beszélgetést.
11
Mondatai szinte visszhangoznak az elárvult mozi aulájában. Nincs dübörgés a nagyvászon felől, nincs nevetés a presszóból, fények sem villódznak. Egy ideje a csend a jellemző a máskor lüktető, sokszínű kulturális centrumra.
„Sorban állnak a filmek a világon, és bemutatásra várnak. Az új James Bond-filmet például ismételten őszre halasztották, közben Bond telefonja elavult. De most már nagyon bízunk abban, hogy csak meghúzza azt a ravaszt...
Sajnos vannak olyan mozifilmek is, amiknek premierjét az egyik streaming szolgáltató már megtartotta. Ehhez tudni kell azt, hogy már a járvány előtt a mozik a streaming szolgáltatók belépésével új konkurenst kaptak", int a szakember.
Aki szerint az elmúlt két évben több példa is volt arra, hogy nem csak moziban tartották meg egy-egy új film premierjét. „A streaming szolgáltatók térnyerését a járvány felerősítette, de bízunk abban, hogy nem lesznek képesek überelni a mozik sajátos miliőjét, közösségi tereit".
A kitüntetés kapcsán arról is megkérdeztük a vezetőt, hogy mi vezette el a filmhez, a mozizáshoz? Volt-e ebben szerepe annak a ténynek, hogy Szombathely sokáig az ország egyik legintenzívebb filmes – vizuális – központjának számított?
„Hát, ennyi év után nehéz megmondani, hogy mi volt az a döntő mozzanat, de így utólag végiggondolva volt néhány sorszerű epizód. A gimnáziumi évek alatt Pápán hétfőnként a Petőfi moziban filmklub működött, amelynek állandó vendége voltam. És itt láttam középiskolásként először Gothár Péter Megáll az idő című filmjét is, amelyet valószínűleg tévedésből vetítettek le az egész iskolának valamelyik szovjet alkotás helyett...
Sorsszerű volt talán az is, hogy 1987-ben a főiskola első évében egy alkalommal a Savaria Filmszínház két legendás vezetője, Kálovits Attila és Németh Sándor tartott ismertetőt a moziról, ami örök emlék maradt.
A nagyterem a felújítás előttA szombathelyi főiskolai évek filmes szempontból rendkívül izgalmasnak mutatkoztak, ugyanis az intézményben és a városban működő filmklubok, majd az Örökmozgó Művészmozi is olyan alkotásokat mutatott be, amelyeket korábban a nagyközönség nem vagy csak korlátozott körülmények között nézhetett meg", fogalmazott Mayer Rudolf.
A Kádár-rendszer utolsó évei után volt mit bepótolni, tette hozzá. Ekkor indul el a tanárképző főiskolán a filmes képzés, melynek elméleti részéért Török Gábor, a gyakorlatért pedig Pehi László felel. Izgalmas évek, sok újdonsággal. A mozgóképes képzés aztán kitartott egészen a 2010-es évekig.
Szombathelyen a 80-as és a 90-es években számtalan mozi és vetítőhely működött. A Savaria Filmszínház és a főiskola mellett voltak előadások a Lenin út 62-ben, a Képtárban, az Oladi Művelődési Központban, a HEMO-ba. Korábban pedig a Béke moziban, de alkalmanként a helyi nagyüzemekben is, például a Sabaria Cipőgyárban.
Ebből következett, hogy rendszerváltáskor a városban a filmklub mozgalom kifejezetten erős volt. Működött a Savaria Filmstúdió is, amelynek 16 mm-es híradós anyagai ma már biztonságban vannak. Az amatőr filmesek is mozgolódtak, a 8 mm-es felvevőből és lejátszóból elég sok volt akkor már, de a főiskolán a 80-as években a legkorszerűbb kamerák is elérhetőek lettek. Így nem csoda, ha a város a képzés és a filmkészítés területén is jegyzett műhely volt az országban.
A Savaria Filmszínház a felújítás előtt„Nekem a legkedvesebb film a Megáll az idő volt, de nemrég vetítették a Körhintát, és leragadtam előtte. A Szegénylegényeket Jancsótól soha nem fogom megunni, de említhetném a másik kultikus magyar filmet, a Dögkeselyűt is", sorolja meghatározó élményeit a Savaria Mozi vezetője. Aki közben bele-belefutott különleges élethelyzetekbe is.
„Főiskolai hallgatóként láttam először a Nárcisz és Psychét, amely Hildebrand István operatőri munkáját dicséri. Hildáról, ahogy környezete becézte, kiderült, hogy felsőcsatári. Nos, amint múlik a járvány, róla szeretnénk elnevezni a Savaria mozi nagytermét...
Amúgy erősen magyar filmfüggő vagyok. A nagy öregek, Szabó István, Sára Sándor, Kósa Ferenc mellett az új generációból Török Ferenc, Hajdu Szabolcs és Pálfi György a kedvencem. Persze a főiskolán és az Örökmozgó Művészmoziban végignéztük a nagy klasszikusokat Buster Keatontól az olasz neorealizmuson és a francia újhullámon keresztül minden új filmet is. A kedvencem most épp Scorsese".
A rangos kulturális díjjal elismert mozis pályafutásának előzményeit 2007-re, az AGORA Szombathelyi Kulturális Központ megalapítására datálja. Amikor is a Savaria Filmszínház része lett az új városi intézménynek. A mozi akkori vezetője, Németh Sándor nyugdíjba ment. Az ő javaslatára hívták a főiskoláról a mozi szakmai vezetőjének.
Szerencsém volt. A legtöbb városi önkormányzat bezárta a hagyományos vetítőhelyét, ám Ipkovich György polgármesterként úgy döntött, a mozi része lesz a belvárosi rehabilitációs programnak, felújítják. 2010-ben ugyan új köntöst kapott az épület, de már a nyakunkon volt a technológiaváltás, a digitalizáció, amelyet első körben politikai okok miatt nem sikerült megoldani.
Két évet kellett várni, hogy szakminisztériumi és önkormányzati, valamint uniós támogatással át tudjunk állni az analóg technikáról. Innentől kezdve csak az volt a kérdés, elindul-e felfelé a nézőszám. Szerencsére elindult, és 2018-ban elértük a 80 ezer látogatót annak minden következményével. Az épület ugyanis a filmvetítésekkel és a kulturális programokkal, valamint a koncertekkel együtt értékessé vált", halljuk.
Fotó: Vágvölgyi Bálint
Mayer Rudolf regnálása alatt a Savaria Filmszínház a város egyik népszerű kulturális központjává nőtte ki magát. Elérte, hogy a vetítések mellett helyet adjanak különböző kulturális programoknak. Teljességgel kihasználva azt a helyzeti előnyt, miszerint a mozi Szombathely belvárosában, egy rendkívül forgalmas helyen található. Érdekességképpen említjük, hogy bizonyos időszakokban autószalont, plázát, irat raktárat terveztek a helyére, vagy inkább belőle.
„Miénk például az egyetlen olyan kiállítótér, amely akár reggel 8-tól este 10-ig nyitva van. Gyakoriak a filmes rendezvények. Általában az a gyakorlatunk, hogy mindegyik új magyar filmből díszbemutatót tartunk a rendező részvételével. De általánosak a tematikus filmsorozataink is és megpróbáljuk az Örökmozgó Művészmoziból átmenteni azokat az értékeket, amelyekre van nézői igény.
Az elmúlt években számtalan felejthetetlen esemény volt. Ezek közül is kiemelném a Saul fiának bemutatóját, amelyre egy délután alatt elfogytak a jegyek. Vagy Törőcsik Mari 80. születésnapját, amelyen a Körhintát vetítettük. De emlékezetes maradt a Házasság hetén bemutatott Lavina is, amelyet még négyszer meg kellett ismételni. De folytathatnám a sort Szász Jánossal, Gárdos Évával vagy éppen Szász Attilával", sorolja a jelesebb eseményeket Mayer Rudolf.
Aki arra kérdésre, hogy mi lesz a csipkerózsika álmából remélhetőleg most már végképp felébredő mozival, azt válaszolta: „Bár az elmúlt száz évben a mozik számtalan versenytársat kaptak, a filmek megismerésének nagyvásznas formája sosem tűnt el. Reméljük, hogy a járvány után a mozik is visszakapják régi fényüket, az elmúlt két évet pedig sürgősen el kell felejteni".
